LAGOM 3.

March 3, 2020

 

 

Egyensúlyozás a fél lábon állás, a biciklizés és a 10 méter magasan történő kötéltánc is.

De egyensúly-gyakorlat a tánc, a tömegközlekedés vagy a nagybevásárlás is.

Nekem pedig az is, ha elcsábulok még egy szelet kalácsra, de utána még 50 kört kergetőzöm a Kisborzokkal a kanapé körül.

A mozgás és a táplálkozás lagomjával fogunk most foglalkozni.

 

 

„Buszmegállós tempó”

 

Lusta Borz vagyok. Soha nem voltam sportember. Persze, a testnevelés órákat szerettem, főleg a talajtornát, a röplabdát meg a rövidtávfutást, de külön, iskola utáni sporttevékenységet nem igazán folytattam. A gimis röplabda edzések inkább voltak kakaódélutánok, főleg, amikor már versenyekre is jártunk, ugyanis a felettünk lévő évfolyamból rengeteg ’86-os születésű volt ( a versenyeket korosztályok és nem osztályok szerint rendezik), ebből kifolyólag ők a plusz egy iskolai év előnyükkel értelemszerűen jobban teljesítettek, így én szinte mindig cserejátékosként tudtam csak részt venni a buliban.

Az meg ugye egy idő után nem buli.

Úgyhogy egy idő után nekem csak a gyaloglás maradt. Az viszont az első terhességig szinte elég is volt: mivel agglomerációból jártam be gimibe, és mindig is utáltam korán kelni, hamar a magamévá tettem a gyorsgyaloglás tudományát. Csak úgy suhantam egyik közlekedési eszköztől a másikig, célirányosan, mint ahogy azt később Borzférj megfigyelte, a fejemet kissé oldalt és lehajtva (gondolom, hogy ne legyen akkora az arcomba csapó menetszél).

Olyannyira beépült ez a mindennapjaimba, hogy egy idő után kezdtek rámszólni a rokonok, barátok, akikkel adott esetben együtt sétáltam/igyekeztem valahova, hogy vegyek már vissza a „buszmegállós tempómból”, mert ők ezt nem bírják.

 

 

Panta rhei anyaság

 

Sajnos ezt a tempót a terhesség végével el kellett hagynom, fájt is a szívem, amikor az utolsó kontrollok után hazafelé menet csak úgy suhantak el mellettem a nyugdíjas, cekkeres nénik…

Aztán a babakocsis/hordozós időszak megint felüdülést jelentett, sőt, talán még jobban felgyorsított, hiszen a babakocsi esetén még támasztékom is volt. Aztán jött a járni tanulós időszak…Fizikai fájdalom volt minden egyes séta, amit a gyerekek tempójában kellett megtenni, egy buddhista szerzetes türelme se lett volna elég nekem ahhoz, hogy élvezzem ezt a csigatempót. Persze, ami elől az ember nem tud megszökni, azt igyekszik megszokni- és mire megszokja, már vége is az adott korszaknak és megint futhat a kismotor vagy a futóbicikli után. Így megy ez, az élet alapvetően jól kiegyensúlyozza önmagát.

 

 

Amit ma megehetsz, azt holnap már nem fogod tudni

 

A mozgásszegény életmódomat „nagyon-lagom” módon én a táplálkozásban próbálom ellensúlyozni. A két terhességi diabétesz alatt sokat fejlődtem, tanultam, sokszor szerintem már túlzásba is esem, aztán ezt az idő szűke végül általában úgy sem engedi, szóval megint csak, az élet egyensúlyba ránt, ha akarom, ha nem.

Régebben simán ettem tésztát, édességet számolatlanul, ma már örömmel tapasztalom, hogy egyik se esik jól, csak nagyon kis mennyiségben.

Majdnem minden nap főzök, mert Borzférj itthonról viszi az ebédet, ezzel spórolunk is, és jobban oda tudok figyelni arra, hogy ő is egészségesen étkezzen házon kívül is.

Alapvetően szezonálisat eszük, igyekszünk helyit, hazait venni, így például bármennyire is szeretem az avokádót, idejét se tudom, mikor ettem utoljára. Ez számomra egyébként az egyik legkedvesebb része a lagomnak, hogy az étkezésnél a Föld igényeit is figyelembe veszi, egyszerű, tápláló ételekkel operál, erdő-mező növényeinek használatát támogatja (ami aztán a természetben való közös kirándulásokat is elősegíti)

Mi, Borzok egyébként házi tejet hozatunk, szoktunk piacra járni, szezonban a helyi termelők gyümölcseit vesszük, és immár kerttulajdonosként idén először megpróbálkozunk saját terményekkel is.

Tavaly óta fermentálok, igyekszem minél több embert megfertőzni ezzel a végtelenül egyszerű és hasznos eljárással, hiszen főleg a mi 4 évszakos éghajlatunkon a téli-tavaszi időszakban alig akad zöldség, ami pedig a napi fizikai munkát nélkülözők számára a megszokott, szénhidrátokkal terhelt táplálkozás mellé úgy kellene, mint egy falat…savanyú káposzta :D

 

Mindenki a maga cseresznyéjének a kovácsa

 

A sporthoz nem értek, az evéshez és főzéshez talán egy kicsit jobban. Úgyhogy én most az utóbbihoz adok lagom-tanácsokat:

 

  • Egyetek úgy, azt és annyit, amit a saját, aktuális életkörülményeitek megkövetelnek. Valakinek bejön a 16/8-as intermittent fasting, valakinek a napi ötszöri kisétkezés, mások a keto diétára esküsznek: mindenkinek más jön be, próbálgatni kell, amíg meg nem találjuk az igazit :)

  • A gyors szénhidrátokat próbáljátok meg kerülni!

  • Próbáljatok helyi alternatívát keresni, és figyeljétek az újdonságokat! Kesu helyett egyetek lenmagot, rooibos helyett igyatok csipkebogyót vagy mentát, de például az édesburgonyáról vagy a kiviről nem kell lemondani, azt már itthon is termesztik!

  • Járjatok piacra, csomagolásmentes boltba, fizessetek be termelői közösségbe, ültessetek paradicsomot a balkonra- mindenki válasszon olyan megoldást, ami számára a legkedvezőbb!

  • Ismerjetek meg különféle főzési eljárásokat, fermentálást, kovászolást, minél többféle fűszert, hogy az egyszerű ételeket is tudjátok variálni! Ha csak annyit megtesztek, hogy mától a főzeléket, levest saját magával sűrítitek (kis adagot kimertek a zöldségből, leturmixoljátok, és azzal "habartok" ) már az is nagy lépés!

  • Ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, ha néha elcsábultok valami egészségtelen ételre: kompenzáljatok utána több mozgással, rövid böjttel, több folyadékbevitellel,  vagy  több alvással (iszonyú fontos, semmivel sem pótolható!!!)

  • Ne csak a sportban mozogjatok! Lépjetek ki a villamos után, kergessétek a gyereket a kanapé körül, rázzátok ki az ágyneműt (egyébként ritka fontos dolog, ha olyan helyen éltek, aminek a levegője ezt megendei, akkor csapadékmentes időben napoztassátok is ki a takarókat, remekül fertőtleníti őket a napsugárzás!)

  • Táncoljatok! Akár otthon, egyedül is, mert a zenével együtt remek stresszoldó, egy fél órás „táncikálás” simán felér 2-3 km kocogással!

     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Please reload

  • Facebook - Black Circle
  • Instagram - Black Circle
  • Pinterest - Black Circle

©  2013 Lehoczki Erzsébet All rights reserved