KÖRFORGÁS- elmélkedés Mindenszentek és Halottak Napja kapcsán II.

Az utóbbi 10 évben sokféle helyen és módon ért a Halottak napja: volt, hogy Zalában "őszöltem" a családdal, és ott mentünk ki gyertyát gyújtani egy ismeretlen temetőben, jellemzően olyan sírokra raktunk egy-egy teamécsest, amik láthatóan nem voltak már gondozva.

Aztán volt, amikor nem is mentünk ki temetőbe, hanem csak otthon gyújtottunk minden halottunkért egy-egy mécsest.

Mióta feleség vagyok, a Farkasréti temetőbe is mindig elmegyünk Borzférj felmenőinek a sírjait rendbeszedni, sétálni kicsit a gyorsan sötétedő kora estében, nézni a fényeket, ismeretlen sírokat, különleges neveket (kedvencem Buttala Ditta <3 )

Azt hiszem tavaly készítettem először helyben talált juhar vagy platánlevelekből koszorút, jól illett az egyszerű sírokhoz.

Egyszerű, szép, alkalomhoz illő, szimbolikájában erős és mély...szeretem az ilyen puritán, mégis ünnepi dolgokat.

Idén se fogunk virágot, talán mécsest se vinni, a gyerekek megszedik a leveleket, én összefűzöm őket, a többit meg a természetre és a természetfelettire bízzuk. Ennél többet, díszesebbet szerintem álságos lenne csinálnunk. A munka lelki része megint más, ez szerintem még személyesebb. Én például valamiért illatokban emlékszem a legerősebben az általam is ismert és szeretett halottaimra.

Mérhetetlenül szerencsés vagyok, mert személyesen még csak az apai nagyszüleimet kellett meggyászolnom. Őket az égett pirítós, a nádas mocsárillata, a tusfürdőkben használt mesterséges kamilla illat vagy érdekes módon a kezdetektől utált állott cigarettaszag rögzítette az emlékeimben, így akármikor megérzem ezeket az illatokat, akaratlanul ők jutnak eszembe.

Van, akinek bizonyos mozdulatok, van, akinek ízek vagy hangok, szófordulatok jelentik a legszorosabb kötődést elhunyt szeretteikhez.

És ez olyan jó.

Ezeket nem lehet intézményesíteni, nem lehet naptári naphoz, kötelezőnek gondolt árucikkekhez vagy akár évszázadok óta működő rituálékhoz kötni, mert ez valóban belülről jön, végtelenül személyes, és titokzatos módon ezt még mi magunk se tudjuk befolyásolni.

Ha lehetett volna választani, én se az állott cigarettaszaggal kapcsolom össze nagymamámat, hanem mondjuk a rántott húséval vagy a barackbefőtt ízével, de ez nem kívánságműsor.

És ez benne az izgalmas és szép.

Nektek milyen hasonló, igazán személyes megnyilvánulásban élnek tovább a szeretteitek?

#kissingbadgers #mypics #halottaknapja #temető #gyász #emlékezés #slowliving #slowlife #mik

  • Facebook - Black Circle
  • Instagram - Black Circle
  • Pinterest - Black Circle

©  2013 Lehoczki Erzsébet All rights reserved